Hajlamosak vagyunk mindenért magunkat hibáztatni, még akkor is, amikor nem mi tehetünk a kudarcainkért. Szokták mondani, hogy minden ember a maga sikerének a kovácsa. Lehet, hogy van benne valami, de azért én vitatkoznék ezzel. Először is, már az is komoly kérdéseket vet fel bennem, hogy mit jelent sikeresnek lenni. Jól kereső állás? Nagy ház, szép autó? Vajon, a sikert lehet számokban mérni? Már az iskolában ezzel találjuk magunkat szemben. Vannak a sikeres tanulók és a bukdácsolók. Az előzőekről mindenki meg van győződve, hogy majd valami nagyot fognak alkotni, a bukdácsolók meg valószínű kocsmatöltelékek lesznek. Persze lehet, hogy néha ez történik, de az élet legtöbbször rácáfol erre!

Amikor elhelyezkedsz, folyamatosan ott lebegnek a célszámok előtted, bármilyen munkát is végzel. De vajon, akik teljesítik ezeket a számokat, azok boldogabbak azoknál, akiknek ez nem vagy csak ritkán sikerül? Aki a hónap dolgozója lett boldogabb annál, aki csak a sor végén kullog?

A teljesítmény miatti kényszer rányomja a bélyegét a mindennapjainkra! Kategorizál bennünket.
Vannak páran, akiket ez nem érdekel, de viszont sok embert frusztrál. Frusztrálja, mert nem érzi magát elég értékesnek, mert mindig van valaki, aki jobban teljesít, mint ő. A célba mindig csak valaki más után tud beérni. Örök második, azaz, örök vesztes!

Aztán vannak, akik még a dobogó közelébe sem tudnak kerülni. Ilyenkor értéktelennek, alsóbb rendűnek érzik magukat. Lesütött szemmel, szégyenkezve élik a mindennapjaikat.

Van a Bibliában egy történet egy házaspárról, akikről maga a Szentírás jegyzi meg, hogy Isten szemében igazak és feddhetetlenek voltak, mégis valami hiányzott az életükből! Ma, azt gondolják sokan, hogy azért nem sikeres valaki vagy azért nem boldog és szerencsés, mert valami nincs rendben az Istennel való kapcsolatában vagy valami titkos bűn van az életében. Ezért nem boldogul a munkájában, ezért beteg, ezért nincsen gyereke és még sorolhatnánk hosszasan. Könnyű kimondani az ítéletet, de annál nehezebb ennek az (akár ki nem mondott) ítéletnek a terhe alatt élni. Erzsébet (Keresztelő János anyja) azzal kelt és azzal feküdt, hogy meddő. Nem volt kit hibáztatnia, csak saját magát. Sorra nézte végig a barátnői gyermekeinek a felcseperedését. El tudom képzelni, hogy kavarogtak benne az érzések, amikor tudomást szerzett valamelyik szomszéd vagy rokon terhességéről. Minden egyes ilyen alkalommal saját alkalmatlanságával szembesült. Közben biztos voltak a környéken olyan felvágott nyelvű személyek, akik odaszurkáltak egy, két fájó mondatot.

Isten azonban nem ezt gondolta róla.

Isten rólad sem azt gondolja, amit a főnököd vagy azok, akik bekategorizálnak. Istennek jó terve van veled és szeret téged még akkor is, ha nem úgy alakul a sorsod, ahogy azt eltervezted.

Íme, néhány néhány praktikus útmutató az egészséges önértékelés eléréséhez

1. Elfogadás és önkép kialakítása: Első lépésként fontos elfogadnunk, hogy nem minden kudarc vagy sikertelenség a mi hibánk. Meg kell tanulnunk helyesen értékelni önmagunkat, és tudatosítani, hogy nem a teljesítményünk határozza meg értékünket és önképünket.

2. Alternatív definíciók a sikerre: Kérdőjelezzük meg a hagyományos sikerértelmezést, amelyet pénz, hatalom vagy tárgyi javakhoz kötünk. Fedezzük fel, hogy a siker számos formában megnyilvánulhat, például a személyes fejlődésben, az emberi kapcsolatokban vagy a közösség szolgálatában.

3. Öröm a kis sikerekben: Tanuljunk meg örülni a kis sikereknek és az elismeréseknek, amelyeket elérünk az életünk során. Legyenek ezek munkahelyi eredmények, személyes céljaink elérése vagy egy kihívás legyőzése.

4. Ne hasonlítsunk össze magunkat másokkal: Kerüljük a másokkal való összehasonlítást és versenytársi szemléletet. Minden ember saját útját járja az életben, és mindenki más mérföldköveket ér el különböző időpontokban.

5. Kapcsolat Istennel: Ha hiszünk Istennel való kapcsolatban, tartsuk szem előtt, hogy Isten szeret bennünket és jó terve van velünk, függetlenül attól, hogy sikerek vagy kudarcok érnek az életünkben. Kapcsolódjunk hozzá imával, a Beszédén való elmélkedéssel.