Fiatal keresztényként magam is meg voltam győződve arról, hogy a Jakab-levél szerzője János testvére, Zebedeus fia Jakab volt – az a férfi, akit maga Jézus személyesen hívott el tanítványának és apostolának. A Máté evangéliuma így örökíti meg ezt a pillanatot:
„És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, amannak testvérét, amint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.” (Mt 4:21–22)

Zebedeus fia Jakab nem csupán a tizenkét tanítvány egyike volt, hanem Jézus legszűkebb baráti köréhez tartozott Péterrel és Jánossal együtt. A Szentírás több olyan alkalmat is megörökít, amikor Jézus ezt a három tanítványt külön magához vette. Csak őket engedte be Jairus lányának feltámasztásakor (Mk 5:37), velük ment fel a színeváltozás hegyére (Mk 9:2), és a Gecsemáné kertben is ők lehettek vele a legközelebbi körben, amikor főpapi imáját elmondta (Mk 14:33).
Ezek a bensőséges kapcsolatok és kiemelt szerepek látszólag magától értetődővé teszik azt a feltételezést, hogy a Jakab-levél szerzője éppen ez a Jakab, Zebedeus fia volt. Én magam is sokáig ebben a meggyőződésben éltem. Azonban a bibliai és történeti adatok gondos vizsgálata arra mutat, hogy ez a hagyományos feltételezés nagy valószínűséggel nem állja meg a helyét.
A legtöbb bibliatudós a levél keletkezését Kr. u. 50 környékére teszi, egyesek legkorábbra Kr. u. 49-re datálják. Ezzel szemben az Apostolok Cselekedetei arról tudósít, hogy Heródes Agrippa I. Jakabot karddal kivégeztette Kr. u. 44 tavaszán, a páska ünnepe idején:
„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet némely tagja ellen. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” (ApCsel 12:1–2)
Ez a kronológiai tény komoly problémát jelent annak a feltevésnek, hogy a levél szerzője Zebedeus fia Jakab lenne: a levél jó eséllyel évek¬kel a kivégzése után született.
Az egyháztörténeti hagyomány is más irányba mutat. Euszebiosz, a 4. század elejének kiemelkedő egyháztörténésze Egyháztörténet (Historia Ecclesiastica) című művében egyértelműen úgy emlékezik meg a levél szerzőjéről, mint „az Úr testvéréről”, aki a jeruzsálemi gyülekezet vezetője volt. Euszebiosz II. könyvének 23. fejezetében részletesen ismerteti Jakab (az Úr testvére) életét és mártírhalálát, idézve Hégészipposz és Józefusz Flaviusz beszámolóit is.
Az Úr testvére, Jakab Kr. u. 62-ben halt mártírhalált Jeruzsálemben, ami időben jóval közelebb esik a levél feltételezett keletkezéséhez. A levél kezdősora is inkább illik rá, mint Zebedeus fiára.