A keresztény böjt gyakorlata az Ó- és Újszövetségben egyaránt jelen van, és a történelem során számtalan hívő számára nyitott ajtót a megújulás, az Istenhez való bensőségesebb kapcsolódás és a szentségben való növekedés felé.

De mit is jelent valójában a böjt?

A böjt fogalma és szellemi jelentősége
A böjt önmegtartóztatás: rendszerint az ételről való ideiglenes lemondás, amelynek célja a test (illetve a testi, ó emberi természet) fegyelmezése, hogy a lélek alkalmassá váljon Isten vezetésének befogadására. A böjt nem koplalás, hanem szívből fakadó hozzáállás, amelyben a hívő elcsendesedik, és figyelmét tudatosan a mennyei Atya felé fordítja. Nem a test gyötrelme vagy az öncélú aszkézis a lényeg, hanem a szív vátozásának a folyamata, az őszinte alázat és Isten akaratának keresése.
A Szentírás számos helyen rámutat erre a belső hozzáállásra. A próféta szavaiban így hangzik:
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.” (Jóel 2:12)
Ez a felszólítás nem a külső formákra, hanem a szív mélyéről fakadó őszinte bűnbánatra hív. A böjt az a csendes ösvény, melyen haladva megszabadulhatunk a világ zajától, és ezáltal felerősíthetjük Isten hangját a szívünkben.

A böjt mint Krisztus-követés
Jézus maga is böjtölt. Ezt a Máté evangéliumában olvashatjuk, amikor Krisztus a szolgálata megkezdése előtt negyven napig böjtölt a pusztában (Máté 4:1-2). Ha ő, aki bűntelen volt, szükségesnek látta ezt a fajta elcsendesedést, mennyivel inkább hasznos számunkra, akik nap mint nap küzdünk a kísértésekkel és a bűnnel!
Jézus tanítása szerint:„…amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók…” (Máté 6:16-18). A böjt tehát nem önigazolásra vagy emberek előtti bizonyításra való, hanem mély és személyes találkozásra Istennel, amely belülről formál át minket. Nem az a fontos, hogy mások lássák a böjtünket, hanem hogy Isten lássa a szívünket.

Miért fontos a böjt a hívő ember életében?
A böjt:

Alázatra nevel: A test vágyainak önkéntes korlátozása emlékeztet emberi gyengeségünkre
Felerősíti a szellemi érzékenységet: Amikor elhalkul a külső zaj, könnyebben meghalljuk Isten szavát.
A szentség útján vezet: A böjt arra ösztönöz, hogy Isten akaratára figyelve váljunk egyre hasonlóbbá Krisztushoz.
Kegyelem-tapasztalat: Gyakran az éhség óráiban születnek a legmélyebb imák, a legőszintébb fohászok.

Az Ézsaiás könyvében ezt olvashatjuk:
„Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?” (Ézsaiás 58:6)
A valódi böjt így túlmutat önmagunkon. Miközben Istenhez közelítünk, megtanulunk felebarátaink szükségeire, a szegényekre, elnyomottakra is figyelni. A böjt megnyitja szívünket az irgalmasság, a szeretet és az igazság cselekedetei felé.

A böjt nem cél, hanem eszköz: út a mélyebb imádsághoz, Isten jelenlétének megtapasztalásához, és a Krisztus-követés hitelesebb megéléséhez. Bár külsőleg egyszerűnek tűnik – lemondani az ételről és a kényelmünkről egy meghatározott időre – belsőleg valóságos forradalmat idézhet elő szívünkben. Felszabadíthat az önközpontúságból, megerősítheti kapcsolatunkat Istennel, és megnyithatja szemünket a körülöttünk lévők szükségeire.